Egyfolytában azon törjük a
fejünket, mit és hol érdemes megvásárolni. Az időnknek egyre nagyobb részét
emészti fel a bevásárlóközpontokban való tanyázás, a boltokban való bambulás,
vagy épp információk hajhászása az interneten.
A másik oldalon pedig azt is
tudjuk, sokszor valós szükségleteinken messze felül, teljesen fölöslegesen
vásárolunk, közben pedig az előállításukhoz szükséges nyersanyag- és
energiaigény óriási terhet ró a Földre. Nem is beszélve arról a rengeteg
hulladékról, ami részben a gyártás, részben a forgalmazás, részben pedig az
(el)használás révén keletkezik. A fogyasztási szokásainkkal környezeti és
társadalmi problémákat generálunk. Egyes tárgyak kedvéért hajlandóak vagyunk
még eladósodni is, miközben ha őszintén magunkba néznénk, rájöhetnénk, hogy
nélkülük is boldogan elélhetnénk.
Ismerjük a márkaneveket és az
árakat, és azt gondoljuk, hogy a minőséget is. Azt azonban senki sem tudja,
hogy egy adott címke pontosan milyen terméket takar. Hogy az adott termék miképpen
hat ránk és a bolygónkra? A termék pontosan milyen összetevői rejtenek magukban
egészségügyi kockázatot? Milyen anyagok kerülhettek gyártás során a környékbeli
folyóba? Mi távozott a levegőbe, és mi jutott a földbe? Milyen hatással bírt
mindez a gyár szomszédságában élőkre, és magukra a munkásokra? Milyen
bánásmódban van része a terméket előállító munkaerőnek?- meglehet, nap, mint
nap, mérgező anyagokat lélegeznek be a gyárban. Vajon az adott termék
rendelkezik-e fair trade tanúsítvánnyal, illetve a gyár dolgozói kapnak-e
egészségbiztosítást? És milyen utat tesz meg az áru, mire hozzánk kerül?
Az érzékszervi zűrzavarok ködje
mindenkit próbára tesz. Engem mindenképp, ugyanis minap, jó szokásomhoz híven
válogattam az egyik kedvenc üzletemben. Már majdnem kinyújtottam a kezem a
kiszemelt „zsákmány” felé, amikor valami megragadta a figyelmemet. Egy póló,
melynek a belső címkéjén a következő felirat virított: 100% biopamut.
Pár napra rá pedig a kezembe
akadt egy újságcikk, melyben a biopamutról írtak. Nincsenek véletlenek,
gondoltam magamban...
A “biogyapotot” (angolul: organic
cotton) szigorú előírások szerint termesztik. Ezeken a gyapotföldeken nem
szabad sem genetikailag módosított gyapotot termeszteni, sem bármiféle mérgező
anyagot használni, így növényvédő szereket sem. Nagy figyelmet szentelnek az
időjárás alakulásához mindig igazodó öntözésnek. A gyomokat nem vegyszerekkel,
hanem kézi munkával irtják. Az ilyen pamutból készült késztermékek nem
tartalmaznak egészségre káros anyagokat.
Ügyes marketinggel - a termék eme
előnyét kiemelve - a vásárló figyelmét el lehet terelni a termék negatívumairól.
Ugyanis vannak negatívumai, például az, hogy a gyapot egy nagyon vízigényes növény.
Mintegy 10.000 liternyi vízre van szükség ahhoz, hogy egyetlen pólóra elegendő
növénymennyiség teremjen. Az Aral-tó elsivatagodása többek között ezért
következett be, mert a környező gyapotültetvények óriási mennyiségű vizet
igényeltek.
A boltban látott biopamut póló
sötétkék színű, ezáltal a festés és különböző ipari vegyszerek – például klór,
króm vagy formaldehid - útján való kezelés hatásainak jelentős része szintén mérgező.
A gyapot ugyanis ellenáll a festékeknek, ezáltal a festék nagy része az öblítő
szennyvízbe távozik és így bejut a folyókba, illetve a talajvízbe. Az egyes
textilfestékekben karcinogén anyagok találhatók. Régóta köztudott, hogy a
festékanyagokkal dolgozó munkásoknál a leukémia előfordulásának esélye emiatt igen
magas.
A „zöld póló”, ahogy
olvashattátok, már nem is tűnik annyira környezetbarátnak. A póló színezése
tehát ugyanannyira veszélyes maradt, mint korábban. A „zöldítés” munkálata azt az illúziót hozza
magával, hogy környezettudatosan vásároltam.
Ez csupán egyetlen egy póló,
egyetlen egy példa, de meggyőződésem, hogy a „zöld termékek” iránti vonzódásunk
egy olyan átmeneti szakasz lehet az életünkben, melyen keresztüljutva megtörténhet,
hogy elérünk oda, hogy ráébredünk az általunk használt vagy vágyott dolgok
elkészítése, csomagolása és szállítása során bekövetkező ökológiai hatásokra,
következményekre. A végső cél pedig az, hogy ezen felismerésünk hatására
felelősségteljesebben tudjunk majd döntéseket hozni.
Laarka
