2014. szeptember 15., hétfő

„Halványzöld”



Egyfolytában azon törjük a fejünket, mit és hol érdemes megvásárolni. Az időnknek egyre nagyobb részét emészti fel a bevásárlóközpontokban való tanyázás, a boltokban való bambulás, vagy épp információk hajhászása az interneten.
A másik oldalon pedig azt is tudjuk, sokszor valós szükségleteinken messze felül, teljesen fölöslegesen vásárolunk, közben pedig az előállításukhoz szükséges nyersanyag- és energiaigény óriási terhet ró a Földre. Nem is beszélve arról a rengeteg hulladékról, ami részben a gyártás, részben a forgalmazás, részben pedig az (el)használás révén keletkezik. A fogyasztási szokásainkkal környezeti és társadalmi problémákat generálunk. Egyes tárgyak kedvéért hajlandóak vagyunk még eladósodni is, miközben ha őszintén magunkba néznénk, rájöhetnénk, hogy nélkülük is boldogan elélhetnénk.

Ismerjük a márkaneveket és az árakat, és azt gondoljuk, hogy a minőséget is. Azt azonban senki sem tudja, hogy egy adott címke pontosan milyen terméket takar. Hogy az adott termék miképpen hat ránk és a bolygónkra? A termék pontosan milyen összetevői rejtenek magukban egészségügyi kockázatot? Milyen anyagok kerülhettek gyártás során a környékbeli folyóba? Mi távozott a levegőbe, és mi jutott a földbe? Milyen hatással bírt mindez a gyár szomszédságában élőkre, és magukra a munkásokra? Milyen bánásmódban van része a terméket előállító munkaerőnek?- meglehet, nap, mint nap, mérgező anyagokat lélegeznek be a gyárban. Vajon az adott termék rendelkezik-e fair trade tanúsítvánnyal, illetve a gyár dolgozói kapnak-e egészségbiztosítást? És milyen utat tesz meg az áru, mire hozzánk kerül?

Az érzékszervi zűrzavarok ködje mindenkit próbára tesz. Engem mindenképp, ugyanis minap, jó szokásomhoz híven válogattam az egyik kedvenc üzletemben. Már majdnem kinyújtottam a kezem a kiszemelt „zsákmány” felé, amikor valami megragadta a figyelmemet. Egy póló, melynek a belső címkéjén a következő felirat virított: 100% biopamut.
Pár napra rá pedig a kezembe akadt egy újságcikk, melyben a biopamutról írtak. Nincsenek véletlenek, gondoltam magamban...

A “biogyapotot” (angolul: organic cotton) szigorú előírások szerint termesztik. Ezeken a gyapotföldeken nem szabad sem genetikailag módosított gyapotot termeszteni, sem bármiféle mérgező anyagot használni, így növényvédő szereket sem. Nagy figyelmet szentelnek az időjárás alakulásához mindig igazodó öntözésnek. A gyomokat nem vegyszerekkel, hanem kézi munkával irtják. Az ilyen pamutból készült késztermékek nem tartalmaznak egészségre káros anyagokat.

Ügyes marketinggel - a termék eme előnyét kiemelve - a vásárló figyelmét el lehet terelni a termék negatívumairól. Ugyanis vannak negatívumai, például az,  hogy a gyapot egy nagyon vízigényes növény. Mintegy 10.000 liternyi vízre van szükség ahhoz, hogy egyetlen pólóra elegendő növénymennyiség teremjen. Az Aral-tó elsivatagodása többek között ezért következett be, mert a környező gyapotültetvények óriási mennyiségű vizet igényeltek.

A boltban látott biopamut póló sötétkék színű, ezáltal a festés és különböző ipari vegyszerek – például klór, króm vagy formaldehid - útján való kezelés hatásainak jelentős része szintén mérgező. A gyapot ugyanis ellenáll a festékeknek, ezáltal a festék nagy része az öblítő szennyvízbe távozik és így bejut a folyókba, illetve a talajvízbe. Az egyes textilfestékekben karcinogén anyagok találhatók. Régóta köztudott, hogy a festékanyagokkal dolgozó munkásoknál a leukémia előfordulásának esélye emiatt igen magas.

A „zöld póló”, ahogy olvashattátok, már nem is tűnik annyira környezetbarátnak. A póló színezése tehát ugyanannyira veszélyes maradt, mint korábban.  A „zöldítés” munkálata azt az illúziót hozza magával, hogy környezettudatosan vásároltam.

Ez csupán egyetlen egy póló, egyetlen egy példa, de meggyőződésem, hogy a „zöld termékek” iránti vonzódásunk egy olyan átmeneti szakasz lehet az életünkben, melyen keresztüljutva megtörténhet, hogy elérünk oda, hogy ráébredünk az általunk használt vagy vágyott dolgok elkészítése, csomagolása és szállítása során bekövetkező ökológiai hatásokra, következményekre. A végső cél pedig az, hogy ezen felismerésünk hatására felelősségteljesebben tudjunk majd döntéseket hozni.


Laarka