Mindig is tudtam magamról, hogy
imádok piacra járni, de a káptalantóti piacon olyan zsongás lett úrrá rajtam,
hogy azóta is a hatása alatt vagyok. Tapolcától alig pár kilométerre,
kacskaringós macskaköves utakon járva a kis település élete minden
hétvégén felpezsdül. A táj meseszerű. A parkolás könnyen megoldható. Mindez a
hét egyetlen napján, vasárnap.
Káptalantóti
határában néhány hektár területen a természet ölelésében rendezett bódék és csalogató
pultok várják a vásárlókat. Vannak portékák, amiknek még akkor sem tudsz
ellenállni, ha azzal az eltökélt szándékkal látogatsz ki, hogy nem veszel semmit,
„csak” nézelődni fogsz. Ezért két lehetőség marad, vagy egyáltalán ne vigyél
magaddal pénzt, vagy vigyél, de akkor jó sokat, mert ez a piac nem olcsó és
utólag nagyon sajnálni fogod, hogy nem vetted meg a kiszemelt vásárfiát.
Itt mindenki megtalálhatja azt,
amit csak keres. Már maga a bolyongás is egy élmény és kizárt dolognak tartom,
hogy innen üres kézzel menjen haza az ember.
Vásárolhatsz itt háztáji
termékeket, sajtot, régi vasalót vagy mosdótálat, szörpöt, lángost,
kürtöskalácsot, bizsut és biztos, hogy már a kóstoló falatkáktól jóllaksz.
A
Liliomkert, vagyis a káptalantóti piac az, ahol minden vasárnap történik valami
különleges. Lassulj be, andalogj, és
élvezd a nyüzsgést, az illatokat, az emberek kedvességét és nyitottságát, a
színeket és a környezetet.
Itt már reggel kilenc órakor szól az élő zene, és mindenki
ráérősen sétál, nézelődik, vagy éppen egy csésze finom kávé felett ábrándozik valamelyik
hangulatos, árnyas lugasban.
Itt gyűlnek össze a környékbeli őstermelők,
kézművesek, antik árusok, virágosok, lacikonyhások és olyan vásári
forgatagot csapnak, hogy én tényleg alig győztem kapkodni a fejem, válogatni,
vásárolni, fényképezni.
A régi könyvek mellett a régi bútorokat is érdemes alaposabban szemügyre venni. Akár olyan darabokra is lelhetünk, amiknek a nevét még nagyszüleinktől hallottuk és csak halványan sejtjük mi lehet ezeknek a tárgyaknak a funkciója, de mivel kétségbevonhatatlanul illik a vintage stílusú konyhákba, hálószobákba vagy a teraszokra, néhány perc elteltével tökéletesen biztosak leszünk abban, hogy szükségünk van rájuk.
Régiségek, ruhák, sajtok és zöldségek mellett haladtam el, aztán hirtelen az egyik pultnál megkínálnak egy olívás kenyérkével, és rögtön utána meg kell kóstolni a szomszéd pálinkáját is. A piacon keresgélni, alkudni, egyik pulttól a másikig lépni jó dolog. Érdemes többször is körbejárni a helyet, több mindent megnézni, kézbe venni, megízlelni mielőtt a pénztárcádba nyúlnál.
A piacozás itt nem egy félórás program, hanem egy
egész délelőttöt kitöltő társadalmi esemény. A hatalmas fák alatt a nyüzsgés,
az illatok, a beszélgetések, a körülöttünk magasodó tanúhegyek, a varázslatos mesevilág
kavalkádjában jól esik elmerülni.
Szeretem a színes dolgokat és
szeretek írni, fotózni. Ezért aztán szívesen mutatom meg, ha valami magával ragadó
dologra lelek, legyen szó helyszínről, vagy éppen egy
szívmelengető vagy érdekes helyzetről. A káptalantóti Liliomkert piacnak már a környezete is
lenyűgöző: Salföld, Szentbékkálla, a Káli-medence összes csodája egy ugrásra
van tőle.
A tóti piac egyébként nemcsak egy
piac, hanem közösségi hely, aminek ideig óráig Te is részese lehetsz, egyszerűen
beszippant a hely szellemisége, kulturális atmoszférája.
Az őstermelők, kézművesek,
kereskedők itt összegyűlnek és megkóstolják egymás pogácsáját, sajtját,
pálinkáját, különböző különleges húskészítményeit aztán hazamennek, úgy délután
kettő – fél három körül. Hogy mennyire szeretnek itt lenni -, azt bizonyítja,
hogy a piac hóban, fagyban is várja a látogatókat.
Írónak kellene lennem, hogy
valamennyire vissza tudjam adni ennek a helynek a hangulatát, de ezt inkább meg
sem próbálom. Inkább azt javaslom, menj el Te magad is, és hidd
el meg fogsz lepődni. Páratlan a hangulata, és olyan érzés keríti hatalmába az
embert, hogy részévé akar válni ennek a kulturális miliőnek, mert igénye van rá.
Laarka