"Banánköztársaság - avagy a pöttyös az igazi"

80/10/10

Három bűvös szám. Aki nem tudná, hogy mit jelent, annak elárulom: 80% szénhidrát, 10% fehérje, és 10% zsír, ami az „ideális” napi (szénhidrát/fehérje/zsír) bevitel arányt jelöli. És hogy tényleg ideális-e? Ritkán adom könyvajánlásra a fejem, de úgy gondoltam, most az egyszer kivételt teszek. 

A rövid történet arról, hogy hogyan talált rám a 811:

2013 márciusában Gyuri barátommal volt egy hosszas levelezésünk a legkisebb ártás elvéről. Végül a gyümölcsevő, erőszakmentes nyers vegán irányzatnál kötöttünk ki, melyre az a legfőbb jellemző, hogy követői azért fogyasztanak kizárólag gyümölcsöt, mert így nem pusztítják el a növényt. Zárójelben jegyzem meg, ez egy nagyon-nagyon idealizált, mondhatni az édeni állapot. Aztán a tavalyi évben, részt vettem a témában két táplálkozás tanácsadás előadáson, majd e könyv hosszas és nehézkes beszerzése, elolvasása és a módszer kipróbálása után fantasztikusnak gondolom.

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi a különbség a vegetáriánus és a vegán között. Ha valamelyik életmódot éled, biztos Te is tapasztaltad már azt a döbbenetet, amikor megtudják, hogy az egyik, amit biztos kihagysz az étrendedből, az a hús. A szemek fennakadása akkor szokott bekövetkezni, amikor elkezdem felsorolni, mennyi, de mennyi  irányzata van a vegetáriánus-vegán életmódnak, és ami még fontos lehet, hogy van aki öko, van aki bio, és van olyan, aki mindkét kritériumnak megfelelő táplálékot  fogyaszt.  Általában ezen a ponton veszítik el teljesen a fonalat a kevésbé „beavatott” érdeklődők, és ilyenkor már csak annyit kérdeznek: "Ok, akkor most te mit is eszel?"

A 811 körülbelül 30-40 éve kezdődő mozgalom, mely részben vegán (nyers vegán) táplálkozásról szól az ajánlott százalékos arány betartásával, rengeteg edzéssel és sok alvással kiegészítve. 

Ez a könyv „beszól”!  Az én eddigi hitrendszeremet teljesen megingatta, és biztos vagyok benne, hogy még azok számára is lesznek döbbenetes meglepetések a könyvben, akik eddig már sok táplálkozástudománnyal kapcsolatos könyvet elolvastak, vagy módszert próbáltak ki a gyakorlatban.
Az első részben a szerző arra keresi a választ, hogy az embernek mi lehet a természetes tápláléka? Felvet sok kérdést, például, hogy vajon mennyire normális az, hogy leülsz egy családi ebédhez, degeszre eszed magad, és fél óra múlva kajakómában kanapéversenyre készülsz, majd 1 óra elteltével nyúlsz az édesség után? Mennyire normális az, hogy eszel, és fél óra múlva „az aluljáróban az illatok után sóvárogva rohansz a Fornettiért”? (ha ez eddig nem tűnt volna fel, akkor kezd el magad figyelni) 

A könyv választ ad a kérdésekre. Azzal magyarázza, hogy azért nem laktál jól, mert nem jó minőségű szénhidrátot vittél be. Ha Te aktív életet élsz, szénhidrátra van szükséged, mert az izmok szénhidráttal működnek. Az izmaidon kívül az agyad 100%-ban szénhidráttal működik. Hogy az agyad tiszta legyen, és tudjál megfelelően gondolkodni, fókuszálni, hogy kiválóan működjenek a reflexeid, akkor nincs mese, az agyadnak meg kell adni a tökéletes hajtóanyagot. De vajon mi a tökéletes hajtóanyag?

Aki kedvet kap ennek a kiderítéséhez, annak a kezdeti időszakban nagy segítség lehet egy kis konyhai mérleg és a neten megtalálható CRON-O-Meter táblázat, melyet én is lelkesen töltögettem az első pár hétben. Betápláltam a programba a napi táplálékaim mennyiségét, és a táblázat rögtön megmutatta, hogy miből mennyit vittem be százalékos arányban. Pár hét után már fejből tudtam, mi mennyi kalória, mennyi szénhidrátot, fehérjét, zsírt, milyen vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz. Ha valaki ezidáig nem lepődött meg, na ennél a pontnál biztosan megrökönyödik, például azon, hogy egy darab avokádó egy egész hétre elegendő  zsírt tartalmaz.

A módszer alapja a mennyiségi, már már ipari mennyiségű gyümölcsfogyasztás, ezen belül is a banán, smoothie formájában.

A könyv olvasása közben néhol tettem kérdőjeleket, mert a szerző minden állati eredetű élelmet, fűszereket, gabonaféléket teljesen kizár az étrendből. Lenyűgöző érveléssel mond nemet az aszalt és szárított ételeknek, sózási szokásoknak, az általában jónak tartott teljes kiőrlésű gabonákban lévő rostoknak. Sőt, ami számomra a legmegdöbbentőbb volt, hogy ha az ember  a természetes étrendje, a gyümölcsfogyasztás  mellett maradt volna, még innia sem kellene, csak kivételes helyzetekben, hiszen teljes értékű ételünk a gyümölcs, tartalmaz mindent, amire szükségünk van. Minden tápanyagot, vitamint és a vizet is, méghozzá teljesen tisztított formában, és még csak nem is kell hozzá „1000 méter mélyre fúrni”!

A fittségi szintet Graham 5 pontban fogalmazza meg. Ez az 5 pont: állóképesség, gyorsaság, egyensúlyérzék, hajlékonyság, reflex. Amelyik a leggyengébb, az a fittséged szintje. Ha ezt végiggondolod, elég hervasztó lesz, hogy bizony kimagasló lehetsz te az egyikből, vagy másikból… de mind az ötből egyszerre? Ösztönöz, hogy fejleszd magadban mind az ötöt. Erre egyébként edzőtáborokat is szervez.

Az alvásról pedig csak annyit, hogy szigorúan ágyba tessékel már 9-kor. Miközben ezen gondolkoztam, az élet úgy hozta, hogy egy fedél alá költöztem két remek fizikumú, kifejlett, óriás schnauzerrel, és lám-lám azt látom, hogy e két eb, minden este pontosan naplementekor nyugovóra tér, és másnap jókedvűen, frissen és kipihenten, energiával telve ébred. Ahogy a könyvet bemutató nagyszerű előadó megfogalmazta az egyik előadásán: „a mobilodat is felteszed már este nyolckor a töltőre csak magadat nem”.

  

Mivel 28 éves koromig magam is vegyes táplálkozású voltam, keveset mozogtam, éjjeli bagolykodtam, - tehát elmondhatom magamról, hogy ismerem a másik oldalt, - óriási, katartikus felismerések értek a könyv olvasása közben. Alapvetően szkeptikus alkat vagyok, nem dőlök be bárminek, de a mű bámulatos, kristálytiszta logikára épülő érvrendszere, amellyel a szerző meggyőzi az olvasót a módszer helyességéről és kizárólagosságáról, és az a hit, meggyőződés, ahogy mindezt teszi, engem tökéletesen meggyőzött. És ami talán még ennél is fontosabb, az Graham megkérdőjelezhetetlen hitelessége, hiszen ő nemcsak elméleti, hanem tapasztalati szinten is megélte, megéli, hogy mit jelent igazán egészségesnek, és tényleg fittnek lenni, szinte kizárólag gyümölcsök, némi zöldség, sok mozgás, megfelelő és rendszeres alvás segítségével. A legfőbb bizonyíték pedig minderre maga a szerző, az ő korával, szellemi és fizikai vitalitásával.  

Ha most kétségeid merülnének fel abban, hogy hogyan is tudsz jóllakni ennyi gyümölccsel (főként trópusival, mivel az ember eredetileg a trópusokról származik – a magyarázat a könyvben zseniális) és zöldséggel, miből nyersz energiát, és hogyan kerülj ágyba este legkésőbb 9-kor, Dr. Douglas N. Graham arra is tud megfelelő választ adni.

Nyilván csak bizonyos emberek engedhetik meg maguknak ezt az életformát. Tény, hogy nem is terem annyi banán, mangó és papaya a világon, amennyi a bolygó összes lakóját el tudná látni. A gyakorlati megvalósítás ennyi ember számára, ahányan most vagyunk, nyilvánvalóan nem kivitelezhető, ezért azt semmiképp nem javaslom, hogy kb. 6 milliárdan elolvassátok és kövessétek ezt a remekművet, ha azonban Te igazán fontos vagy magadnak, és valóban szeretnél javítani a külső és belső állapotodon, ez tűnik a legegészségesebb és legoptimálisabb módszernek. Hiszen ez nem csak táplálkozás, hanem egy új életforma. Ez is csak megerősített abban a hitemben, hogy továbbra is a legkisebb ártás elvét kell követnünk mind táplálkozásunkban, mind egész életvitelünkben.

Laarka