Státuszfüggés

Hajlamosak az emberek igazodni és követni azokat az elvárásokat, amiket az a közösség támaszt amiben él. Ilyen elvárás az, hogy az egyéniségedet öltözködéssel fejezd ki. Természetesen, ha már ruha, akkor inkább márkás jöjjön szóba, hiszen megnőtt a luxus iránti vágy. A luxus mutatja meg, hogy elértél valamit az életben. Ha luxuscikkekkel veszed körbe magad, akkor menő vagy. Menőnek lenni pedig jó dolog.

Az más kérdés, hogy a menőség elérésé mennyire tartalmas életcél…

Kezdetben a termékek pusztán termékek voltak, semmi több. Manapság mindenütt logókkal, feliratokkal, márkajelzésekkel vagyunk körülvéve. Egy átlagos napon rengeteg ilyennel kerülünk kapcsolatba ha bemegyünk egy szupermarketbe, vagy plázába akár több ezerrel is.
Vagy elég csak az otthonunkban körülnézni, ki hány márkát tud összeszámolni?

Az emberiség történelme során a kézművesek ellátták saját kézjegyükkel az általuk készített agyag edényeket, szőnyegeket, szerszámokat, stb. De ezeken a tárgyakon is volt már védjegy. Ez volt a tárgyakon a márkajelzés. Ezek használati tárgyak voltak, a mindennapi túléléshez kellettek. Manapság a termékek, amik körbe vesznek minket a társadalmi ranglétrán való hovatartozásunkat fejezik ki. Az általunk birtokolt termékekből a társadalom többi tagja következtetést von le abból, hogy mit dolgozunk, hol élünk, kik vagyunk, mik vagyunk.

Ezeknek a tárgyaknak a java része már nem azt a célt szolgálja, hogy a tűzifát felaprítsuk és télen ne fagyjunk halálra. Ezek a tárgyak arra vannak, hogy másoknak mutogassuk az utcán, hogy tessék, ez vagyok én.
Az emberek sajnos azokkal a tárgyakkal azonosítják magukat, amiket birtokolnak. Ha valaki karambolozik az utcán az autójával, nem azt mondja, hogy neki mentek az autónak, hanem azt mondja, hogy „nekem jöttek”. Pedig nem mentek neki a testének, hanem abba a vasdarabba rohantak bele. Ugyanígy, a legtöbb ember azt gondolja magáról, hogy ő egy iPhone. Az a legnagyobb eredménye az életben hogy tudott venni egy iPhone 5-t (részletre). Ezt a kis kütyüt aztán kirakhatja a Liszt Ferenc téren a kávézóban az asztalra. Ahogy az ember saját magát azonosítja azokkal a tárgyakkal, amiket birtokol, ugyanúgy másokat is az alapján ítél meg, hogy milyen telefonja van, milyen karórát visel, milyen autóval érkezik, és van-e LED tévéje otthon.
A nyugati kultúrában élőknek általában ez az értékrend.
Ez alapján helyezik el önmagukat és másokat a világban.

De mik is vagyunk valójában?

Mi történik akkor, ha leég a házunk?

Ha megsemmisül minden, ami korábban minket definiált?

Megsemmisül a személyiségünk?

Nem leszünk többé azok, akik voltunk?

Sajnos vannak olyan emberek, akik ezekre a kérdésekre igennel válaszolnának.

Ők annyit érnek saját maguknak, amennyi műanyagból, alumíniumból, vászonból és szilikonból készített tárgyuk van, melyeket néha tv-nek, autónak, telefonnak és ruhának hívnak.

Számukra a legfontosabb dolog az, hogy az alsónadrágjukon egy 70 éves olasz vénember neve virítson, melyet egy retusált pöcsű férfivel reklámoznak.

Természetesen az önmegvalósítás módja és a boldogsághoz vezető út mindenkinek más.

Laarka