Szépség, szépségünk, más szépsége

A szépség nehezen definiálható.

Az, hogy valami nehezen definiálható, nem jelenti azt, hogy nem létezik.

Az, hogy valaki szép, az azt jelenti, hogy sok embernek tetszik. Az, hogy csúnya, pedig azt, hogy kevésnek.

Mindenkinek más az esete, a szubjektivitás szinte határtalan, mégis vannak olyan helyzetek, amikről tudjuk, hogy szépek. Ez közmegegyezésen alapul. Nem univerzális közmegegyezésen, hanem emberin. Mivel emberek vagyunk.

A bennünk rejlő szépség felfedezéséhez vezető út első lépcsőfoka az, hogy megtanuljuk észrevenni a szépséget a környezetünkben is. Ez nem is olyan nyilvánvaló, mint elsőre gondolnánk. Mindenki igyekszik megfelelni a fogyasztói kultúránk agyonkozmetikázott és agyonretusált szépségideáljának, de az igazság az, hogy a szépség sokkal, de sokkal több ennél.

Amikor nagyon fiatal voltam, úgy tűnt, hogy a világ tele van tökéletes emberekkel, akiknek korlátlan az önbecsülésük és végtelen az önbizalmuk. Később rájöttem, ez nem egészen így van.

Tizenéves koromban főleg a testemmel nem voltam megelégedve. Ma már tudom, hogy az önértékelésemmel volt problémám. Keskenyebb csípőre, laposabb hasra és nagyobb mellekre vágytam, mert az enyém csak maroknyi. Aztán rájöttem, hogy a maroknyi pont elég. Fontosabb, hogy törődjek magammal és jól érezzem magam a bőrömben, mint az, hogy valamiféle elérhetetlen tökéletességre törekedjek.

Minden teljesítmény mögött – legyen az egy szakmai siker, egy finom vacsora, vagy egy hibátlanul összeállított szett – ott van egy történet, telis-tele kísérletekkel, olykor hibákkal, vagy akár kudarccal. Mindannyian hibázunk. De a lényeg, hogy tanuljunk a hibáinkból. Mert ha nem hibázol az azt jelenti, hogy soha nem próbáltál ki semmi újat. Soha meg sem próbáltad túllépni a határaidat. Soha nem néztél szembe a kihívással. Ha azt gondolod, hogy egy hiba mindennek a végét jelenti, akkor elveszett ember vagy. De ha az elkövetett hibáidra úgy tekintesz, mint valaminek a kezdetére, akkor sokkal közelebb kerülsz önmagadhoz.

Sok fiatal arról álmodozik – ahogy én is tettem – hogy a világ tudtára adja, hogy ki is ő. De először magunknak kell elmondanunk. Ki vagyok? Mi dolgom az életben? Miben hiszek?

Nem lenne kellemesebb egy olyan világban élni, ahol mindenütt szépségre bukkansz, mint egy olyan világban, amely a szépséget alig néhány kiváltságos arcra korlátozza?

Fejleszd magad, hogy képes legyél meglátni a szépet a konvenciók és a közízlés által belénk sulykolt szépségideál mögött is. Elnézőbb leszel az iránt is, amit most még szépséghibának látsz. Megváltozik a világ. Egy olyan hely lesz, ahol jó élni, amit jó megcsodálni. És ami a legfontosabb, amíg a testi szépségről alkotott képedbe te magad nem férsz bele, addig a látásmódod beszűkült és még bőven van rajta tökéletesíteni való. 

Laarka