Szarajevó

Tőlünk 300 kilométerre egy teljesen új kultúrába csöppenhetünk. Szarajevó nagyon különleges város, mivel a török uralom időszakából, az Osztrák-Magyar Monarchia idején épült belvárosi szecessziós házak és az egykori Jugoszlávia szocreál épületeinek érdekes egyvelege. Itt tényleg találkozik Kelet és Nyugat. Mintha a legnagyobb vallások gyűjtőhelye lenne a város, ahol néhány száz méteren belül négy különböző vallás (katolikus, ortodox, muzulmán és zsidó) temploma található meg. Fantasztikus dzsámik, bazárok, karavánszerájok, római katolikus és ortodox templomok, zsinagógák, hangulatos városrészek visszarepíthetnek minket a történelem mélyére.

A háztetők felett minaretek törnek az ég felé, ahonnan a müezzinek naponta ötször hívják imára híveiket, és hirdetik Allah dicsőségét. Itt azonban nemcsak mecseteket találunk. A keleties hangulatot árasztó rézművesek utcáiban és a bazárban megcsodálhatjuk a régi idők hangulatát. 

Láthatjuk a háború szörnyűségeit és megtapasztalhatjuk a helyiek vendégszeretetét is. A várost egykor Európa Jeruzsálemének is nevezték. Egyrészt az évszázadok óta meglévő etnikai és kulturális keveredés miatt, másrészt az egykor itt élt Szefárd zsidó lakosság miatt, akik a 15. században kerültek ide, mikor spanyol földről kiűzettek, a muszlim török szultánság pedig befogadta őket.

Az óváros maga a történelem. A Szarajevói-merénylet a Miljacka-folyón átívelő Latin-hídnál történt, az itt található utca sarkán fekvő épületen emléktábla jelzi, hogy innen adta le Gavrilo Princip 1914. június 28-án a halálos lövést Ferenc Ferdinándra és feleségére, Zsófiára - kirobbantva ezzel az I. világháborút.  

A bazársor, a mecsetek és templomok mellett sajnos még mindig szinte minden második házon hatalmas golyónyomok jelzik a közelmúltban zajlott délszláv háború pusztításait. Ezek a nyomok nem csupán örök mementóként jelzi a közelmúlt szörnyű eseményeit, de adókedvezményben is részesül az, kinek házát a háborúban találat érte, és anyagi lehetőségei nem engedték meg a renoválást.

A bazársoron pedig rengeteg töltényhüvelyből készült dísztárggyal találkozhatunk. A városban 1992 - 1996 között több mint tízezer ember halt meg, köztük több gyerek. A helyi beszámolók szerint naponta több száz gránátot lőttek a városra. A boszniai főváros az ostrom idejére áram és víz nélkül maradt, és olykor a gázellátás is szünetelt. Nem beszélve az élelmiszerellátásról. Ekkor építették a reptér mögötti alagutat, melyen keresztül igyekeztek valahogy ellátni a várost.

Az élet központja ma is a sétálóutca. Sajátos, nagyon egyedi légköre, hangulata, olyan mintha Isztambul és Bécs keveredett volna egymással. 

A lenyugvó nap mellett lassan megtelik a mecset. A muzulmánok imához készülődnek. Megtelnek a teraszok, kávé illata terjeng. Vízipipázó fiatalok ücsörögnek kis eldugott, hangulatos kávézókban. 

Fekete leplekbe burkolózott nők járkálnak színes és méregdrága bőrtáskákkal az oldalukon divatos, európai öltözetű férjeikkel. Muzulmán tizenéves lányok konzervatív fejkendős öltözékben ugyanakkor nyugatias viselkedéssel a pláza parfümériájában próbálgatják a vérvörös rúzst és parfümöket. Mint helyi idegenvezetőnktől megtudtuk, nem minden érdek nélküli ez a hagyománytisztelet, az állam ugyanis havonta személyenként 80 euróval támogatja a fejkendő viselését. Ugyanitt rövid ruhás tinédzser lányok érkeznek randevúra. Az okostelefon mindenki kezében természetes, vallás ide vagy oda. Sétálva észrevehetjük, hogy csak a nyugat-európaiak sietnek. A szűk kis utcácskákban pedig finom illatok terjengenek és gazdag történelmére építve példát akar mutatni a világnak toleranciából.

Laarka