Hacienda San José

Lima városától 200 km-re, Peru déli partvidékén fekszik az ország egyik legsötétebb titkokkal rendelkező szállodája. Hacienda San José-t eredetileg jezsuiták építették 1688-ban. Egykor a leggazdagabb nagybirtok volt, manapság luxus szálloda és turisztikai attrakció, amelynek célja az emberek tanítása és tájékoztatása Peru sötét történelméről. A Hacienda jómódú tulajdonosai azonban tisztelték a történelmét, és számos tárgyat, festményt, és folyosót eredeti állapotában tartottak meg. A látogatók így egy 17. századi gyarmati stílusú ingatlant láthatnak, melynek egyik legnagyobb vonzereje a földalatti alagútrendszer titkos hálózata.

Miután beléptünk a lépcsőn és leereszkedtünk a közel 35 km-es kiterjedésű alagútrendszerbe (amely a Hacienda-t öt másik hasonló nagybirtokkal és Chincha régi kikötőjével köti össze), a helyi idegenvezetőtől hamarosan megtudtuk az alagútrendszer három fő funkcióját:

Afrikai rabszolgák kereskedelme - A 17. század végén a chinchai Hacienda tulajdonosai hatalmas mennyiségű földterülettel bírtak, amelyen gyapotot és cukornádat termesztettek. A rabszolgákat eredetileg azért hozták a környékre, hogy az itt elterülő cukornád és gyapotültetvényeken dolgozzanak. Kezdetben 87 fekete rabszolga dolgozott itt, azonban még több rabszolgára volt szükségük - és mivel apró termete miatt az őslakos perui lakosság nem felelt meg a nehéz fizikai igénybevételt jelentő mezőgazdasági munkákra, ezért úgy döntöttek, hogy erősebb és nagyobb termetű rabszolgákat importálnak Afrikából, akik sokkal nagyobb munkabírással rendelkeznek. A rabszolgatartás akkoriban törvényes volt Peruban, azonban bejelentéshez és adófizetéshez volt kötött. Utóbbi elkerülését szolgálta annak a földalatti alagút hálózatnak a kiépítése, ami a rabszolgák észrevétlen közlekedését tette lehetővé a Hacienda és az óceán között lévő több mint 17 kilométer távon. A rabszolgák késő este érkeztek hajón, és a földalatti alagúton keresztül csempészték be őket a birtokra, elkerülve így a regisztrációt, és az azt követő adófizetést. Az ily módon illegálisan tartott rabszolgák kizsákmányolt helyzetét tovább súlyosbította, hogy maguk az ültetvényes rabszolgák voltak kénytelenek kiásni a saját becsempészésüket szolgáló alagút hálózatot. A közlekedésen kívül azonban az ültetvény 1000 rabszolgájának ott is kellett élnie és aludnia ebben az alagútrendszerben, melynek nem volt fényforrása és alig volt benne oxigén. Nekünk turistáknak egész idő alatt meghajolva, szinte guggolva kellett járnunk, a kezünkben tartott elemlámpa fénye mellett is nagyon kellett vigyáznunk, mert a járatok olyan keskenyek voltak, hogy egy ember éppen elfér benne, az átjárók vagy lépcsők pedig nagyon alacsonyak és szűkek voltak. Klausztrofóbiásoknak kifejezetten nem ajánlott a hely. Ezeknek a rabszolgáknak azonban egész életükben ilyen körülmények között kellett élniük.

Volt egy másik alagútszakasz is, amelyet a templom alatt építettek, ki, és ott kínozták és verték meg a rosszul viselkedő rabszolgákat. A Hacienda brutális és szörnyű múlttal rendelkezik, ennek ellenére fontos történelmi helyszín. Ez az ültetvény volt az első olyan hely Peru egész területén, ahová afrikai rabszolgákat hoztak be. Peru afrikai öröksége és befolyása tehát közvetetten visszavezethető erre az egyetlen ültetvényre. A feketék, amennyire csak tudták, évszázadokon át megőrizték a kultúrájukat, zenéjüket és a hagyományaikat, melybe beolvasztottak indián és spanyol elemeket is. Ma ezen  településen él az  ország legnagyobb számú fekete közössége, és ez a Peru szerte híres  afroperui zene központja is.

Kalózok - A haciendák mindegyike  tehetős vagyonnal rendelkező nagybirtokosok tulajdonában állt, ami csábító célponttá tette a Csendes-óceánon vitorlázó tolvajok és kalózok számára. Az eredetileg más célra  szánt alagutakat ezért kibővítették, és azokban számos titkos menekülési utat hoztak létre. Riasztás esetén a tulajdonosok a rejtett csapóajtókon keresztül a föld alatti alagutakba tudtak menekülni, elkerülve így a kalózok támadásait.

Katakombák - A rabszolgaságot Peruban 1854-ben eltörölték. A földalatti alagutak ettől kezdve a birtokon dolgozók temetkezési helyeként szolgáltak. Bár napjainkban a modern Hacienda San José-n tartózkodó tehetős vendégek minden igényt kielégítő luxusszobáikban alhatnak éjjelente, és a birtok a legfényűzőbb esküvők helyszíneként szolgál, nem feledhetjük azt a sok szenvedést, és kínt amik e pompázatos falak alatt zajlottak a történelem zord időszakában, és amelyek emléke ma is kísértetiesen hat, ha az ember mindezen tények tudatában szemléli a Haciendát.

Az alagútrendszer teljes területe a mai napig nem ismert. 2007-ben, egy földrengés után, amely súlyos károkat okozott az egész Pisco régióban, újabb földalatti alagútrészeket fedeztek fel a Hacienda San José-n.

A nyomasztó történelmi múlt ellenére a Hacienda ma egy csúcskategóriás szálloda, amely az 1700-1800-as évekből eredeti állapotukban megőrzött bútoraival és festményeivel várja a minden igényt kielégítő szolgáltatást megfizetni képes látogatóit, jelentőségéről pedig árulkodó, hogy 1970-ben a világörökség részévé nyilvánították.

Laarka