Van-e "élet" a bugyin túl, azaz mi a vonzódás tárgya?

Testileg (is) későn érő típus voltam. Kislánynak éreztem magam a pamut szettemben, mely optikai mellnagyobbítást nem csinált, viszont visszagondolva ultra kényelmes volt. Emlékszem, türelmetlenül vártam, hogy felnőjek végre és megvehessem magamnak azt a sok izgalmas dolgot. Tetszeni akartam, vonzó szerettem volna lenni, nem hétköznapi. Izgalomra vágytam. A testem lassanként behozta a lemaradást. S mint a legtöbb nő, én is szeretem a fehérneműket.

Nap, mint nap viseljük, de mégis mit tesz velünk, földi halandókkal egy csipkés kis tanga, vagy egy francia selyem bugyi?

A fehérneműkkel kapcsolatban azért megoszlanak a vélemények. Van aki ezt szereti, és van aki azt. Van akinek a tanga jön be, másoknak a francia bugyi, a párnás push-up bugyikról, hasleszorító shortokról, alakformáló bodykról nem is beszélve.

Bármelyikről is beszélünk azonban, abban mindenki egyetért, hogy a szexi „bugyi” szinte egyenlővé vált a nővel. Tanga és társai napjainkban egyszerűen a nőiesség szimbólumai lettek. Szexi fehérneműben pózoló tüneményes lánykák csábítanak vásárlásra az utak mentén elhelyezett óriásplakátokról, hiszen egy fogselyemnyi méretű pántos fenékkel szinte bármi eladható, a mosóportól a nagymama lekvárjáig. És persze azon sem kell meglepődnünk, hogy egy magán kizárólag fehérneműt elviselni képes orosz tüneménybe szeretett bele , - talán egy győztes bajnoki mérkőzést követő átmulatott éjszakán - korunk portugál hőse és férfi idolja is.

De vajon van-e élet a bugyin túl, azaz inkább bugyi nélkül?

Voltál már úgy, hogy elfelejtettél váltó bugyit vinni magaddal?
Vagy kerültél olyan helyzetbe, hogy idegen helyen aludtál és kölcsönkértél egy férfi alsónadrágot?

Szexinek érezted magad benne? 

Váltottál ki vonzódást a másik nemnek szánt ruhadarabban? 

Ha igen, az azt jelenti, hogy a női test szexi bármilyen ruhadarabban, és nincs semmi szükség flancos fehérneműkre.

Ki ne látta volna romantikus filmek nagy jelenetei után szikrázó reggeli napsütésben balkonon szenvedélyesen kávézó párocska kócos női tagját az újdonsült ismerősétől kölcsön kapott lezseren lógó, hanyagul feltűrt ujjú, értelemszerűen túlméretezett férfiingben kacéran mosolyogva kávézni? Kell ennél szexibb „női viselet”?

Ezek szerint valójában nem is a ruha öltöztet!?

Mindannyian arra törekszünk, hogy minél szexibb fehérneműben vagy minél izgatóbb lábbeliben, stb. tegyük még vonzóbbá a külsőnket. E törekvésünk általában eljut oda, hogy maga a szexi fehérnemű elhalványítja a női test vonzerejét. A szemlélő a szexi ruhadarabra fókuszál, ami háttérbe szorítja így a női test szépségét. Végkifejlete ennek a folyamatnak az, hogy napjainkban egyre több ruhadarab egyfajta fétis tárggyá válik, azaz már önmagában a szexi ruhadarab látványa alkalmas arra, hogy felkeltse, végső esetben kielégítse a vágyat. Azon törekvésünkkel tehát, hogy minél szexibb darabok viselésével irányítsuk a figyelmet a testünkre, adott esetben épp ellenkező hatást válthatunk ki.

Fogyasztói társadalmunk azt kéri, megszállottan igyekezzünk jól kinézni. Mi lányok, nők, asszonyok vásároljunk össze mindenfélét, amitől szexibbnek, kívánatosabbnak, vonzóbbnak érezhetjük magunkat. Mintha ezt a hatást elérhetnénk úgy is, hogy egyszerűen besétálunk valamelyik boltba, és könnyedén leemeljük a polcról.

Viselhetsz bármilyen, méregdrága, agyonreklámozott szexi luxusfehérneműt, ha nem érzed jól magad a bőrödben soha nem leszel olyan szexi, mint „hanyagul feltűrt ujjú, gyűrött férfiingben magabiztosan mosolygó filmhős" az éjszakai „flört” után. 

Laarka