„BUÉK!?”

Amikor közeleg az év vége, és életünk egy kis időszakának lezárása, elfoghat bennünket a vágy, hogy áttekintsük az elmúlt időszakot. Akár még számot is vethetünk mindarról, amit időközben véghezvittünk. Sikerek, kudarcok, élmények, felismerések pereghetnek le lelki szemeink előtt. Ezerszer is fogadalmat tehetünk magunknak a változásra az elkövetkező időszakban, amely lehet, hogy nem is bizonyul majd sokkal jobbnak az előzőnél. De az is előfordulhat, hogy a kezdeti lelkesedésünk idővel alábbhagy, és egy, még az előző időszakhoz képest is nagyobb visszaesés lesz az eredmény, bármi is volt az elhatározásunk. 

Legutóbbi bejegyzésem óta elkezdődött egy új év. Minden bizonnyal az évszám változhat, de az idő örök és végtelen, nem határolják be évszámok. Sokan próbálnak ilyenkor "új életet" kezdeni, szépülni, fiatalodni, lefogyni, felszedni, leszokni, rászokni, gyűjteni, költeni, stb. Talán éppen ezekben a napokban dőlt el, hogy a szilveszterkor megfogadott változtatásokat sikerült-e véghezvinni, vagy minden maradt a régiben?

Jó ideje azt gondolom, hogy az életünk egy spirál. Körbe-körbe halad. Ugyanazok a küzdelmek, kísértések, kudarcok, vonzódások, kalandok, élmények, örömök és kegyelmek váltják egymást. Különbség legfeljebb az intenzitásukban és mélységükben lelhető fel, ami persze függ az érettségünktől, a velünk kapcsolatba kerülő személyektől, körülményektől - de az élmény, és akinek ezzel szembe kell néznie, alapvetően mindig ugyanaz: Én. Mi. Önmagunk.
Mindegy, hogy közben az adott időszak jelzésére szolgáló évszám egyet ugrik, élményeink, hibáink és félelmeink állandóak, és hasztalan próbálunk megszabadulni tőlük az óév elmúltával. Ezek azok a dolgok, ismétlődések, amik lehetővé teszik a fejlődést számunkra.

Az élet sok, gyorsan elmúló évből tevődik össze, nem engedhetjük meg magunknak, hogy mindig az elkövetkezőre tartalékoljunk. Dönteni és lépni kell. Most, ma, holnap, folyton. Nem január 1-én vagy 2-án, hanem ettől függetlenül, akár már 31-én is. Hisz az élet, amelyben döntéseink születnek, egy folyamat, szakaszok és határok (legalábbis évszámmal kifejezhető határok) nélkül.

Vannak repülők, amik minden ember életében egyszer felszállnak, azzal a céllal, hogy az utasaikat elrepítsék az ismeretlenbe, ahol igazából nem tudni mi fogadja majd őket. Izgalmas dolog ez, én párszor fel mertem már szállni egy-egy ilyenre, és az életem megváltozott. (Idén nem fogok, mert most vettem észre, se érvényes jogsim, se személyim.) Sok ember nem csak a repüléstől fél, hanem saját magától is. Leginkább a vágyaitól, mert mindig ott van az a bizonyos - mi lesz ha?
A lehetőségei így elszállnak nélküle, mint azok a repülők, amikre nem szállt fel, mert gyáva volt, mert a szívében csak félelem volt.
Te felszállsz rá?

Ez az idei év is izgalmas út lesz – főleg ha elég nyitottan és kellő bátorsággal kezeled.

Sok sikert hozzá! „BUÉK!?”

Még valami: Ha úgy érzitek, hogy a szolgáltatók packáznak Veletek, és átvernek Benneteket, tegyetek panaszt! Nekem így indult az idei évem.

Szeretettel:
Laarka