Međugorje

Mostartól 30 km-re fekszik Međugorje. Első látásra egy jelentéktelen bosnyák falunak tűnik. 1981-ig talán még az ország lakói sem tudtak Međugorje létezéséről. Mindez azonban június 24-én megváltozott.

Hat kisgyermek játszott a faluhoz közeli dombon, amikor megjelent előttük egy nőalak, kisdeddel a karján. A gyerekek annyira megijedtek, hogy hazaszaladtak, másnap viszont újra elmentek arra a helyre, ahol a Szűzanya megjelent. Ettől kezdve több napon át mindig pontosan ugyanabban az időpontban megjelent a gyerekeknek, és együtt imádkoztak. Amikor a falu lakói tudomást szereztek a történtekről, egyesek elmeháborodottnak nyilvánították a gyerekeket, és próbálták megakadályozni a találkozásokat. Az akkori ateista rendszer is rossz szemmel nézte a történéseket, ezért kihallgatások egész sorának vetették alá a gyermekeket. Ők viszont továbbra is kitartottak igazuk mellett. A jelenéseknek pedig célja volt. A Szűzanya minden alkalommal üzent az embereknek és a papoknak. Így a kicsi faluból, ahol sem áram, sem vezetékes víz nem volt, egy csapásra zarándokhely lett.

Aachen, Assisi, Köln, Loretto, Lourdes, Fatima, Međugorje. Talán ezek a legismertebb, katolikus szíveket megdobogtató helyek. Hatalmas tömegeket vonzó városok, falvak, ahol jelenéseket láttak. E jelenések különbözőképpen mutatkoztak meg, de végeredményben egy személyre mutattak, Szűz Máriára.

Többféle okból indulnak el az emberek zarándokútra. Nem szimpla kirándulás ez, lelki utazás is egyben.  Van, aki kíváncsian, van, aki hálával a szívében, más nagy terhekkel a vállán indul el és nehéz csomagokkal érkezik meg Mária földjére. Van, aki gyógyulásért imádkozik. Van, aki saját magával szeretne békébe kerülni. Van, aki a családjáért. Egyvalami közös mindegyikükben. Olyan dologról van szó, ami túlmutat a saját erejükön. Keresik a kapcsolatot Istennel, a természetfölöttivel, vagy akiben, amiben hisznek. A belső motiváció sokféle, a végeredmény viszont az, hogy a spirituális turizmusban egyaránt megtalálhatja számításait a kispénzű ember és a tehetősebb felső középosztálybeli is.

Međugorjeban már nemcsak helyiek kínálnak szállást a megfáradt hívőknek, hanem puccos szállodák egész sora várja a turistákat és zarándokokat. A spirituális turizmus népszerűsége elképesztően megnőtt az elmúlt évtizedekben. Međugorje évente megközelítőleg egymillió zarándokot vonz. A városképét, más zarándokhelyekhez hasonlóan, nagy kiterjedésű buszparkolók, emléktárgyüzletek és a tömegesen ide érkező turisták igényeihez igazodó vendéglátó egységek határozzák meg. Az óriási kegytárgy boltokban van minden. Gumi Szűzanya, sötétben foszforeszkáló Szűzanya, elektromos mécsesek, szentképek, énekeskönyvek, imakönyvek, útikalauzok a zarándoklatokhoz, térdvédők, szoborcsoportok minden méretben, golyóstollak Međugorje - felirattal, repülőre felvihető kis kiszerelésű szenteltvíz, pálinka és dohány. A Szűzanya pedig még a leglehetetlenebben kinéző tárgyakról is mosolyog vissza ránk. „Szent” dolgokból hasznot húzó giccsbazár, és csak remélni merem, hogy a bevétel egy részét legalább valóban a rászorulók megsegítésére fordítják.

A település mellé magasodik a Kereszthegy, melynek hatalmas sziklái között keresztút húzódik meg. A zarándokok hajnali 3 órakor indulnak az útra, teljes sötétségben, elemlámpák halvány fénye mellett. A hegyoldal lábánál köveket gyűjtenek, melyeknek szimbolikus jelentőségük van. A kis kövek, amiket kezükben tartanak, életük egy-egy darabjai. Bármit meg lehet fogalmazni: hálát, kérést, felajánlást. A hegycsúcsra érve, az ott lévő hatalmas keresztnél lerakják köveiket. Otthagyják terheiket a hegyen. A Nap közben felkel. A sötétségbe betör a világosság. A felkelő nap által átjárja őket a fény.

Nem vagyok hívő. Gondtalanul élem a vallástalan szülők vallástalan gyermekének életét. A szüleim olyannyira nem vallásosak, hogy gyermekkoromban sem kereszteltettek meg, még hagyományból sem. Talán emiatt nem volt soha hiányérzetem a vallással kapcsolatban. Azt gondolom, régen az emberek háromféle okból kelhettek útra. Hódítás, kereskedelem és zarándoklat céljából. Azonban mindhárom ősi utazási célban egyvalami nagyon is közös volt. Az ember változni akart. Több akart lenni. A hódító hatalmasabb, a kereskedő gazdagabb, a zarándok megtisztultabb. Megmagyarázhatatlan esetek pedig történhettek. Amíg nincs rájuk tudományos magyarázat, addig azok csodák maradnak. A csodák pedig, ha valóban azok, akkor képesek megváltoztatni az embert.

Jó utat, Laarka