A Camogli-effektus

Egy kis halászfalu az olasz Riviéra mentén, ahol a hegyek beleolvadnak a tengerbe, ahol a kis öblök kavicsos strandjai mögött színes homlokzatok világítják meg a dombra felvezető apró kacskaringós sikátorokat. Ahol a függőséget okozó olasz kenyér illata kísért.

A tengerparti falu bár korábban is létezett már, jelentősége a Genovai Köztársaság idején nőtt meg igazán. A hajóépítésben remekeltek, erre vezethető vissza az „Ezer fehér vitorlás hajó” város elnevezés is, melyre számos, a tengerészeti múzeumban őrzött lelet utal. A város tengerrel való kapcsolata még ma is nagyon erős, és mindenben jelen van, még a nevének eredetéről szóló legendák is erről árulkodnak.

A város elnevezése a „Case Delle Mogli” - olasz kifejezésből ered, ami magyarul feleségek házát jelenti – és azokra a nőkre vonatkozott, akik a várost vigyázták, addig, amíg férjeik a tengeren tartózkodtak. Az épületek élénk színei pedig segítették a tengeren tevékenykedő halászokat tájékozódni és visszatalálni a partra. 

Egy másik elmélet szerint a város elnevezése a szorosan összezsúfolt házak városát jelöli. Ez is lehetséges, mivel Camogli tele van egymáshoz kapcsolódó házak sorával. Mindkettő aranyos legenda, rád bízom, hogy melyiknek hiszel.

Az egész ligur régió különlegessége az élénk színűre festett házhomlokzatok. A Trompe l'oeil néven ismert díszítést szemet becsapó festészetnek nevezzük, melynek lényege, hogy azt hisszük, hogy az épületeken erkélyt, épületplasztikát vagy nyitott ablakot látunk, de valójában csak meglepően valóságosnak tűnő festmények díszítik a házfalakat.

Camogli egyik legnépszerűbb eseménye a La Sagra del Pesce, "Halfesztivál", amit minden év május második vasárnapján rendeznek meg, s amely egy, a helyi lakosság számára kiemelten fontos esemény, mert a múltat meséli el, amit át kell adni a jövő nemzedékeinek és egy emléket, amelyet újra kell élni.

Az első Halfesztivált 1952-ben rendezték meg a halászok védőszentjének, San Fortunatónak a tiszteletére, és azóta is töretlenül fennmaradt ez a hagyomány. Kezdetben a téren téglakonyhákat építettek, ahol hat kis serpenyőben egész napon át sültek a halak. Később egy nagyobb serpenyőt vetettek be, amelyet fokozatosan egyre nagyobb és erősebb serpenyők váltottak fel. Az idő múlásával az esemény együtt nőtt a kíváncsi érdeklődők számával. Manapság már egy olyan rozsdamentes acél serpenyőt használnak, mely 4 méter átmérőjű, és 6 méter hosszú nyele van, s melyben 3 tonna friss hal és 3 000 liter olaj felhasználásával közel 30 000 adag halételt képesek megsütni egyetlen nap alatt.

Camogli a focacceria-ról is ismert, így az első dolgom az volt, hogy keressek néhány szeletet ebből a helyi gasztronómiai jellegzetességből. A főutcán az ezt árusító üzletekből pedig nincs hiány, ezért nem volt nehéz fellelni egyet: egy kisebb sor állt a bolt előtt, mivel az emberek a következő friss adagot várták. A kenyérlángosra emlékeztető étel tésztája puha és levegős volt, tökéletes mennyiségű sóval és hagymával ízesítve. Mennyei volt.

Camogli az én tengerparti városom, csendes és színes, halszagú és tengerszagú távol a nyüzsgéstől. Nincsenek szörfösök, nincsenek jóga-elvonulások, nincsen klubélet. Olyan hely, ahol az idő megállni látszik és a tengeri szellő békésen simogatja a bőröd. Olyan hely, amely tökéletesen alkalmas bármilyen elmélyült alkotótevékenység végzésére, akár egy emlékirat megírására is.  

Laarka