Pisa - rövid, ferde történet

Kisiskolás koromban kaptam egy atlaszt, amelyben híres épületeket ábrázoló matricák voltak a világ minden tájáról. Az egyikük a pisai ferde torony volt. Élénken emlékszem, hogy azon töprengtem, valaha is láthatom-e a valóságban, miközben a helyére ragasztottam. Pár évvel később, amikor először megérkeztem a Piazza dei Miracoli-ra, azaz Csodák terére gyerekként, azonnal azt éreztem, hogy „hú, tényleg itt vagyok!” Ez akkor egy nagyon személyes élmény volt. Nem is találhattak volna ki jobb nevet, a területen látható építészeti csodák leírására. Itt található a jól ismert ferde torony, a keresztelőkápolna, a monumentális temető és a lenyűgöző székesegyház, ahol Galileit megkeresztelték.

Ma ismét a Piazza dei Miracoli épületei előtt állok. Ebben a pillanatban megint tizenhárom éves vagyok, rózsaszínre pirul az arcom. Visszatérve a negyven éves énemhez, jó pár év elteltével, már más szemmel, más gondolatokkal és érzésekkel, de Olaszország továbbra is az egyik kedvenc helyem a bolygón a végtelen mennyiségű Aperoljával, tésztájával és kultúrájával együtt.

Ha meg kell nevezned Olaszország leghíresebb látnivalóit, az elsők, amelyek eszedbe jutnak: a Colosseum Rómában, a csatornák Velencében, a Dóm Firenzében. Ha meghallod Pisa városának nevét, kapásból a torony jut eszedbe. A pisai ferde torony tagadhatatlanul sztár attrakció, mely minden ajándéktárgyon megtalálható a konyharuhától a hűtőmágnesen át a kulcstartóig.

Hírneve miatt a ferde torony környéke az év jelentős részében meglehetősen zsúfolt. Nem csak azért, mert annyira ferde, hanem azért is, mert általában emberek tömege veszi körül, akik a legőrültebb módon pózolnak és fotózkodnak a népszerű építménnyel. Amikor először jártam Pisában, akkoriban még másképp készültek a „tökéletes felvételek”. Nagyon vicces volt most nézni a több száz állványból, szelfibotból, önidőzítő kamerából álló turista hadat, ahogy „tartják”. Őszintén szólva egyetlen egy képet is nagyon nehéz készíteni anélkül, hogy több tucat ember ne lenne még a képen, arról nem is beszélve, hogy a pózok olykor elég vadul néznek ki. Ilyen helyzetben két lehetőség marad, vagy kreatív leszel, vagy egyszerűen csak befogadod a körülötted lévő furcsaságokat és kiveszed a részed a torony „megtámasztásában”.

Általában Pisa kultúrája az oktatásban gyökerezik. Olaszország egyik leghíresebb és legelismertebb egyetemének – a Pisai Egyetemnek – otthont adó város a fiatal lakosságának és a tudományos élet évszázados hagyományainak köszönhetően egy dinamikus, nyüzsgő diákváros.

Galileo Galilei Pisa közelében született 1564-ben – ugyanabban az évben, amikor Shakespeare született, és abban az évben, amikor Michelangelo meghalt. A Pisai Egyetemen tanult, később kinevezték a matematika tanszékre – és ahogy a fenti fénykép is emlékeztet bennünket, a híres ferde torony Pisában utalhatott Galilei leghíresebb kísérletére.

Ha leejtünk egy könnyű és egy nehéz tárgyat egy toronyból, melyik ér először a földre? Amint arra a középiskolai fizikából emlékezhetünk, ez egy trükkös kérdés. Pisa kulcsfontosságú helyszín és tartozik hozzá egy híres történet a gravitációs elméletével kapcsolatos kísérletéről.

Először is, az elmélet, amelyet akkoriban gyakorlatilag mindenki elfogadott, Arisztotelész hagyományos elmélete volt – aki úgy gondolta, hogy a nehezebb tárgyak gyorsabban esnek le, mint a könnyebbek. Galileo Galilei két különböző tömegű ágyúgolyót a kezében tartva lépett városa híres ferde tornyának tetejére. Nyolc emelettel lejjebb a város tudósai és papjai gyűltek össze megfigyelőként. Nézték, ahogy a két golyó azonos sebességgel esik le a földre, egyetlen mozdulattal megcáfolva azt az ősi elképzelést, hogy a tárgyak súlyuktól és méretüktől függően eltérő ütemben esnek. Ezt az archaikus koncepciót, amelyet Arisztotelész vallott, több mint 2000 éve vitathatatlanul elfogadták – Galilei nagy újítása az volt, hogy gyakorlati megfigyelési próbának vetette alá. A pisai ferde toronyból két különböző tömegű ágyúgolyót ejtett le, hogy bemutassa, a zuhanás sebessége nem függ a zuhanó tárgy tömegétől.  Egyesek azzal érvelnek, hogy ez a kísérlet nem valósult meg, és csak gondolatkísérletnek tekintették. Akár megtörtént a kísérlet, akár nem, ez hozzátesz a torony lenyűgöző történetéhez.

Pisa kis utcáinak labirintusa olyan, mint egy játék, amelyben az út minden lépésénél valamilyen meglepetést kapsz. Egyik pillanatban csak a saját lépteidet hallod, de a következő pillanatban egy hangos téren találod magad, ahol a helyiek aperitifet isznak és a legutóbbi focimeccs eredményeiről beszélgetnek. Nincsenek itt jelentéktelen épületek vagy terek, mindegyiknek megvan a maga története, ugyanis Pisa nem csak egy görbe harangtorony, egy katedrális és egy keresztelőkápolna.

A hangulatos üzletekkel és kávézókkal rendelkező Borgo Stretto egy árkádos bevásárlóutca Pisában, amely nyüzsgő élettel várja a turistákat és a helyieket. Az utcán sorakozó színes házak egykor gazdag kereskedők tulajdonában voltak.

Van néhány tér Pisa központjában elszórva, de egyik sem kelt olyan benyomást, mint a Piazza dei Cavalieri. Lovagok tereként fordítva, egy gyönyörű reneszánsz tér, amelyet számos érdekes épület vesz körül. Azonnal felhívja a figyelmet a Palazzo della Carovana feltűnő, grandiózus homlokzata, ami mindenki emlékezetébe vésődött. Előtte áll Cosimo I de Medici szobra. A palota és tér egykor a Szent István Lovagrend székhelye volt, de ma a város egyeteme használja.

A pisai folyópartnak is megvan a maga varázsa. Pisa sokkal kevésbé dombos, mint Firenze, így a vízparti táj laposabbnak tűnik, de zsúfoltabb is a figyelemre méltó épületekkel. Az egyik ilyen mérföldkő, amelyet érdemes felkeresni a kidolgozott gótikus kialakítás miatt, a gyönyörű kis Santa Maria della Spina templom. Ez a templom imateremként és ereklyetartóként szolgált, ahol Jézus töviskoronájának tövisét őrizték. Sajnos itt már nem lehet gyönyörködni a tövisben, de a templomot a folyó melletti elhelyezkedése és lenyűgöző építészeti stílusa miatt mindenképpen fontos megnézni.

Pisa egyik legfontosabb kulturális látnivalója a Palazzo Blu művészeti galéria. Jellegzetes kék ház az Arno déli partján.

Egy meglehetősen ősi városban, ahol szinte az összes látnivaló sok évszázados múltra tekint vissza, meglepő lehet egy Keith Haring falfestmény. A színes Tuttomondo a belvárosban, az állomástól rövid távolságra található. E mű egyike az amerikai graffitiművész azon kevés alkotásainak, amelyeket Olaszországban megcsodálhat. 1989-ben készült, témája a harmónia és a béke a világban, amely 30 figura kapcsolódásain, illesztésein keresztül népesíti be a falat. Ez az alkotás egyedülálló, mert Keith Haring kevés szabadtéri nyilvános alkotásának egyike és ez a művész egyik utolsó falfestménye a halála előtt.

A mai napon sokat tanultam a pisai ferde toronyról és az életről. Pisa nem rendelt ferde tornyot, csak egy normális harangtornyot szeretett volna kapni a katedrálisukhoz. Világhírű dőlése nélkül, Pisa ma nem lenne akkora turisztikai célpont. Az üzenet számomra egyértelmű: „Nem baj, ha elrontod”. Néha mindannyiunknak hátra kell lépnünk, és emlékeznünk kell arra, hogy a legnagyobb kudarcok önmagukban is lehetnek eredmények.