Portofino

Harminc perc, hogy egyik valóságból a másikba csöppenjek. Harminc perc, hogy elhagyjam a világot, és belépjek egy képeslapba, amely úgy tűnik, kiszakadt a mai időszámításunkból. Harminc perc, hogy kiderüljön, valóban létezik?

A kis öböl körül zajlik az élet. Rengeteg a turista. A várost eredetileg „Portus Delphini” -nek nevezték el a rómaiak, a kikötő körül úszó delfinek nagy száma miatt. Delfinek helyett ma már „csak” fürdőzők úszkálnak itt a vízben. Az 1950-es évek fordulópontot jelentett a kis halászkikötő számára, ekkor ugyanis Joseph Mankiewicz elhozta ide a hollywoodi sztárokat, Ava Gardner-t és Humphrey Bogart-ot forgatni. A dolce vita fénykorában Greta Garbo sétált a vízparton, Rex Harrison pedig a város felett lakott, Richard Burton pedig itt kérte meg Elizabeth Taylor kezét. Portofino virágkora a 60-as, 70-es és 80-as éveket ölelte fel, azóta a világ nagy sztárjai közül sokan megtették ide a kötelező útjukat. Pár évtizeddel később Portofino visszatért képernyőinkre Leonardo DiCaprioval. A régi halászfalu varázsa olyan, mint egy tengeri szentélyé, melyet a nosztalgia aurája leng körül.

A La Piazzetta, Portofino ikonikus főtere, a kikötő mellett található, és nyüzsög az élettől. Telis-tele emberekkel, elegáns éttermekkel és a város idilli öblében olyan jachtok ringatóznak, melyek nagyjából akkorák, mint egy közepes méretű lakókomplexum. A látogatók tátott szájjal és döbbenettel sétálgatnak, mintha azt gondolnák: "Valóban lehetséges ez?" Pedig itt nem kell meglepődnünk, ha George Clooney sétál el mellettünk, ez itt teljesen hétköznapi. A kikötőt körülvevő sikátorokban divatházakkal, művészeti galériákkal tarkított hangulatos épületek negyede található, mely vonzó célpont a divatrajongók számára. Portofinónak két személyisége, két arca van. A hétköznapi turisták, akik reggel érkeznek a városba, és naplemente után távoznak. Másrészt az esti órákban megjelenő gazdagok. A rengeteg lenyűgöző luxus- villa között található Giorgio Armani és Dolce & Gabbana rezidenciája is.

Az „aperitivo” sérthetetlen rituáléja 18 órakor kezdődik. A Portofino Dry Ginnek nemcsak nagyszerű a története és gyönyörű a palackja, hanem finom is. Itt találták fel a híres „paciugo” (szó szerint „keverék”) nevű fagylaltot. Van egy Dior parfüm, az Escale à Portofino (megálló Portofinóban), melyet a kisváros ihletett.
Az irodalom is megörökítette, többek között az Elvarázsolt április című regényében, amelyet Elizabeth von Arnim írt 1922-ben, négy nőről, akik együtt nyaralnak a középkori Castello Brownban, a kikötő felett. A könyvből később film is készült. A légkörhöz kötődik egy kis romantika is, egy népszerű olasz dal, az „I found my love in Portofino”, mellyel a híres olasz énekes, Fred Buscaglione 1959-ben nagy sikert aratott. Később Andrea Bocelli is Portofinóban találta meg a szerelmet, legalábbis gyönyörűen énekel róla.

Festői sétaútvonalak a part mentén, hajókirándulások a kikötőből, smaragdkristályos vízben való úszás, vagy egy séta a horgászfalu néhány kiemelkedő pontjához, az ősi San Giorgio-templomhoz, a Brown-kastélyhoz és annak gyönyörű kertjéhez, esetleg a világítótoronyhoz. Nem tudom mit csinált Fred Buscaglione, miután rátalált a szerelemre Portofinóban. Sem a történet, sem a dal nem mesél erről. Portofino szépsége mindenesetre érintetlennek tűnik. Elitista, mégis egyszerű és egyértelmű. Félsznob és kozmopolita hírében áll, ugyanakkor úton van afelé, hogy (szinte) bárki számára elérhetővé váljon, legalábbis ideig-óráig.

„Ciao”-t mondok a vendéglátómnak, egy utolsó pillantás, majd elindul a hajó. Harminc percbe telik, mire visszatérek a valóságba. Harminc perc, és elhagyom a megelevenedett képeslapot. Harminc perc az utazás az 1960-as évektől 2022-ig. Ciao Portofino!