Black Mirror

Vannak napok, amikor az ember azt hiszi, már tényleg mindent látott: drónos gyilkosságokat, gyerekek fejébe ültetett figyelőchipet, disznóval szexelő politikust élő adásban. Aztán jön a Black Mirror új évada.

A hetedik évad két epizódja – nevezzük őket most csak „Középosztály pokla” és „Fotóalbum feldolgozás halott exekkel” munkacímen olyan helyekre visznek, ahova még a legdurvább valóságshow-k sem merészkednek. És nem is kell hozzá sok: elég egy tumor, egy előfizetés, némi reklám, pár elfeledett fotó, és máris ott vagyunk, ahol a technológia nemhogy nem segít, hanem elegánsan kirúgja alólunk a széket.

Az első rész – amelynek főszereplője egy pedagógus, aki élete legrosszabb döntését nem a férjválasztással, hanem egy szolgáltatási szerződés elfogadásával hozza meg kiváló példája annak, hogy mi történik, ha a techcégek túl közel kerülnek az agyadhoz. Mármint fizikailag. Minden, amit a "felhasználói élményről" eddig gondoltál, új értelmet nyer, főleg amikor kiderül, hogy a prémium csomag szó szerint az életedbe kerül.

Az ötödik rész – egy melankolikus utazás az emlékek szennyesládájába. Látszólag finom, de annál mélyebbre fúródik a hatás, amikor azt hiszed, hogy végre sikerült érzelmileg eltávolodni a volt szerelmedtől. Adott egy férfi, aki úgy gyászol, ahogy a legtöbbünk ebben a században: félig elnyomva, félig mesterséges intelligenciára bízva. Az emlékeid már nem csak a te fejedben élnek, hanem képernyőre vetíthetők, zoomolhatók, újrajátszhatók. Spoilermentesen csak annyit: sose add oda senkinek az összes régi fényképed. Főleg ne egy olyan cégnek, amely visszajátszaná őket neked 3D-ben, illattal, fájdalommal és valós idejű bűntudattal.

Mindkét epizód azt a kérdést feszegeti, amit már rég el kellett volna engednünk: mennyire vagyunk még emberek, ha már az érzéseinkre is előfizetést kérnek? Ha a gyászfeldolgozást algoritmusok intézik, ha a szerelem is csak adatcsomag, ha az életünket úgy lehet hangolni, mint egy streaming-profilt – akkor ki vagy te a rendszerben? Egy főszereplő? Egy statiszta? Vagy csak egy rendszerhiba a mátrixban?

Addig is, míg jön a következő évad: zárd be a sütiket, húzd ki a konnektort, és öleld meg azt, aki még tudja a jelszavaidat.  A legijesztőbb nem is az, hogy ezek a dolgok megtörténhetnek. Hanem hogy már majdnem itt vannak.